Az általános forgalmi adózás összefüggései terén azonban szeretnénk azonnali továbbképzést javasolni a volt államtitkár úr számára. Ennek keretében kérjük, hogy ismerkedjen meg a jogalkotási törvénnyel is, amely a kifejezetten tiltja az akár részben is terhesebb szabályok visszamenőleges bevezetését. A továbbképzést követően javasoljuk az alábbiak mihamarabbi áttekintését.

Az alelnök úr és mások szerint se lehet kár az, ha valaki saját maga választ valamit. Nyilván ezzel arra céloznak, hogyha valakit egy ügyleten 100 ezer forint kár ér, akkor jobb, ha emiatt az egész adóévre nem választja az alanyi mentességet, mert akkor inkább 3 milliós adóhátrányt élhet át.

Ezért nézzük meg azokat az eseteket, ahol a visszamenőleges alanyi adómentesség MÁSIK FÉLRE gyakorolt hatása miatt keletkezik kár.

Erre az volt az alappéldánk, hogy a vevő egyáltalán nem köteles elfogadni, hogy az 1 millió + áfás termékre, szolgáltatásra most kap egy 1.270.000 forint összegű számlát, amiben már nincs levonható áfa. Az Áfa tv. 153/C.§ szerinti az ilyen helyesbítő számla miatt 270 ezer forinttal csorbul a levonási joga. Az ilyen számlát visszautasíthatja és az államtól a jogalkotási törvénybe ütköző rendeletalkotás miatt kártérítést követelhet, ha a különbözetet mégis meg kívánják vele fizettetni. A vevő persze dönthet úgy is – amennyiben a teljesítés visszaszármaztatható – hogy az ügylettől részben vagy egészben eláll (Ptk. 6:60.§ (2)), azonban a helyzet egyértelműen a visszamenőleges jogalkotás miatt alakult ki és annak a felelőse az állam. A kártérítési feladatokra persze – jogszabály által – az MKIK is kijelölhető.

A fenti példa mellett nézzük meg a belföldi fordított adózású teljesítéseket is! Az alanyi adómentességre visszamenőleg áttért adózó – mint vevő – kárt okoz a számlakibocsátónak, mivel ilyenkor egyenes áfával kell felé a januári teljesítésű számlát kiállítani és ha a megállapodás bruttóról szólt, akkor a számlakibocsátót 21,26%-nyi kár éri. Természetesen itt is elállhat a számlakibocsátó a teljesítéstől, ha az visszaszármaztatható. Itt is a fő motívum, hogy azt a vállalkozást éri kár, amely NEM VÁLASZTOTT, hanem a kedves vevője választotta az alanyi adómentességet, visszamenőlegesen. A visszamenőleges jogalkotás tehát igenis tud kárt okozni!

A jogellenes rendeletalkotás (Jat. 15-16/A.§) miatt a mentesség ellenére bevallható tételként kellene kezelni a pénzforgalmi és a halasztott áfákat is, hiszen az állam nem okozhat önellenőrzési pótlékot a január 20-i áfa bevallás korrekciójával, egy olyan rendelet miatt, amit 2025.01.25-én (este) „alkottak” meg.

Súlyos jogalkotási hiba, hogy a visszamenőleges hatályú rendelet nem tartalmazott átmeneti szabályozást, rendezendő a felmerült kérdéseket. A rendeletnek tartalmaznia kellett volna lehetőséget az időszaki áfa bevallásra és az alanyi mentesség bejelentési dátumtól való gyakorlására (a keret ilyenkor a 18 mFt arányos része lett volna). Ez a jogalkotási hiányosság még most is pótolható lenne, bár az megint előre nem látható adminisztrációs terheket okoz, dehát muszáj a károkat elhárítani.

Emellett érdekes az adóhatóság felvetése, miszerint a mentesség ellenére keletkező bevallási kötelezettségként az adózó mégis úgy dönthet, hogy a jogellenes rendeletalkotás miatt megfizeti és levonásba is helyezi az áttérés előtti áfás tételeit, hogy ne kelljen helyesbítő (sztornó és új) számlákat kibocsátania, hanem inkább bevallja az áttérésig keletkező fizetendő és levonható áfát. Kérdés, hogy ilyenkor a NAV vajon kiszabhat-e mulasztási bírságot és hivatkozhat-e arra, hogy az adózó 2025.01.01-től alanyi mentes, miközben az alanyi mentesség jogalkotási szabályokba ütköző rendeletalkotás mentén született meg?

Amellett sem szabadna elmenni, hogy az alanyi adómentességre visszamenőlegesen áttérők pénztárgépes nyugtáin az Áfa tv. 83.§-tól eltérő adómérték szerepel, azok sztornózása, helyesbítése a NAV szerinti kötelező volt, mostanáig. A NAV azonban hirtelen amnéziás lett és egy laza mozdulattal kihajította a törvényt a képből. Ez még akkor is jogellenes húzás, ha ezzel adminisztrációt kívántak elhárítani. A sztornózást a pénztárgépen, vagy jegyzőkönyvben kell végrehajtani (lásd: 48/2013. (XI. 15.) NGM rendelet 3. melléklet EC)).

Az adóhatóság tájékoztatójában egyébként olvasható a közösségi forgalom kapcsán is egy zavaros eszmefuttatás. A NAV válaszában azt sugallja, hogy egy magyar adóalany februárban nagyjából azt közölje egy másik tagállambeli forgalmi adó alannyal, hogy „bocsesz, nálunk visszamenőleges jogalkotás történt és 2025.01.01-től alanyi adómentes vagyok, úgyhogy szíveskedsz a számládat módosítani”. Ezt úgy folytatják, hogy a közösségi partnernek nem „kell” meglépnie a korrekciót. Véleményünk szerint ezt a pontot teljesen át kellene dolgozni.

Megjegyezzük még, hogy a NAV túl lassan frissíti az adószámot, a változtatás azonban visszamenőleges hatályú. Ugyanúgy, ahogy a székhelymódosítást a tényleges változás napjától és nem pedig a bejegyzés napjától kell használni, az adószámot is a hatályosság dátumától kell helyesen használni. Ezért a NAV részéről – ha már tájékoztatást szeretne adni – akkor azt kellett volna írni, hogy már a döntés pillanatában lehet használni az 1-es adószámot, akkor is, ha a bejelentés csak február végéig történik meg.

Mégvalami: szemben a NAV tájékoztatásával természetesen az alanyi adómentességre való visszamenőleges áttérés február 28 után is választható marad, kijavítási kérelemmel.

Ha a fentieket egy szakember olvassa el, akkor egyetérthet az MKOE álláspontjával: az alanyi adómentesség visszamenőlegessége egy újabb adózási mélypont, amely dilettáns pénzügyi kormányzás mentén keletkezett.

Ruszin Zsolt, az MKOE alelnöke